Mekiből internetezni napok óta, megutálni minden egyes ingatlanközvetítőt röpke 48 óra alatt, rájönni, hogy meleg vagy, szakítani a pároddal, megismerkedni egy fiúval, akibe lehet, hogy belezúgtál, és emiatt szenvedni? Gratulálunk, az elmúlt egy hónapomban vagy!

Már annyira gáz, hogy nem is olyan gáz. Nem tudom, kinek, mekkora segítség lehet vagy lesz ez a valami, amit egyelőre blognak alig lehet nevezni, lévén, hogy azt sem tudom, melyik fán terem az ilyesmi, de ugyan, vágjunk bele, mert egyébként nincs jobb dolgom - de van.

Kezdjük a tökéletes májusi nappal, amikor is... vagy ne? Kezdjük azzal, hogy drága gyermekem, ha van olyan srác vagy lány, akinek rajongsz a társaságáért, imádod, ha van köztetek bárminemű fizikai kontaktus - és itt ne szállj el hirtelen, nem "arra" gondolok - iszod a szavait, bemagyarázod féltékenységnek azt, hogy tulajdonképpen tetszik neked, akkor lásd be, hogy meleg vagy.

Miért?

Hát nem tudom :D komolyan nem, de ismerjük el, hogy a tej is gyorsabban savanyodik a zöldségek között. Hogy mit értek ezen szinte szépirodalmi metafora alatt? Azt, hogy mindig lesznek pozitívabb élményeid, egyszer-egyszer, de a napjaid nagy részében egyre jobban mész majd tönkre. Igazából az első dolog lényege, hogy valahogy úgy lássuk be, hogy mások vagyunk, hogy ezzel a beismeréssel mást nem rántunk magunkkal. Példaképp a hat éves kapcsolat másik szereplőjét.Tehát minél hamarabb. Ahogy telik az idő, annál inkább fog gyökerezni a kis lábad abba a nagy földbe, amit társadalmi elfogadásnak, biztos jövőnek, jó kapcsolatnak, lehetőségnek éééés, ami a legjobb - dobpergés - normálisnak hívnak. Na már most, az, hogy te ezekkel szembemész nem azt jelenti, hogy mindenki utálni fog, hogy el vagy veszve, hogy szar kapcsolataid lesznek és, hogy nem vagy normális. Az a föld nem is létezik, ez a te és még sok ember illúziója. Mert tudnád-e tovább folytatni? Tudnád. Érdemes-e tovább folytatni? A-a.

Miért?

Mert egyszer fel fogja törni magát a felismerés. Ha nem ma, akkor holnap, ha nem holnap, akkor hónapok múlva, ha nem hónapok múlva, akkor évek múlva. S akármennyire is furcsa, nem teljesen elrugaszkodott a valóságtól az a jelenet, amikor a több éves házasságban lévő anyuka vagy apuka odaáll a házastársa mellé, a gyerekeket elküldi a szobájukba, majd belátja "élete szerelmének", hogy meleg. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy olyan emberrel lehettem együtt, aki intelligensebb, mint én vagyok (surprise). Ettől függetlenül én - ahogy már írtam - húztam őt is magammal. Habár még mindig időben léptem. És akkor jöhetnének az előzmények, de pont ez az, amibe sokan kapaszkodnak, abba, mi lehetne, ha... De nincs ha. Meleg vagy, más kell, máshogy kell. Egy ideig csak magaddal cseszel ki, egy kis idő után már vele is, hosszú idő után a családoddal, az ő családjával, mindenkivel. Pedig igazából, ha nemes egyszerűségében nézed... nem nagy dolog.

S ezzel vissza is értünk ahhoz a naphoz. Amit majd talán egyszer leírok. Vagy nem. Tökmindegy.