A mai nap elgondolkodtam rajta, hogy vajon van-e olyan dolog ebben a világban, amivel kapcsolatban az emberiség még nem alakította ki a sztereotípiáját. Az új dolgokkal kapcsolatban például a sztereotípiák folyamatosan változnak. Ha én ma elképzelek egy 12 éves lányt, akkor látok magam előtt, egy kisminkelt embert, aki próbálja idősebbnek tettetni magát, mint amennyi, kevés ruha van rajta, iPhone a kezében. Miért? Mert sok ilyet láttam már. Ilyen-e minden 12 éves lány? Természetesen nem.

Sőt. Ha a sztereotípiára gondolok, akkor nem feltétlen vagyok biztos benne, hogy a véleményünk alakulása az általános tulajdonságokkal kapcsolatosan születik meg. Vegyünk 10 lorint - a lorin egy kitalált társadalmi csoport - és rakjuk egy olyan ember elé, aki még sosem találkozott lorinnal. Ebből a 10 lorinból 8-ra igazak a következők: nyugodt, kiegyensúlyozott, többnyire barátságos, olyan, mint a legtöbb ember. A másik 2 viszont furcsa, hangos, kirívó, ordítozós, bunkó. Melyik benyomás fog jobban megmaradni? Az, aki olyan, mint a legtöbb, vagy az, aki teljesen más? Kiről fog többet beszélni? Az, akinek elmeséli, kiről fog inkább beszélni?

Ahogy haladunk emberről emberre, annál inkább törlődnek az általánosságok a történet mesélése közben, s ezzel együtt kiemelkednek a furcsaságok.

Miért beszélünk erről? Mert meleg vagyok. Mi akadályoz meg abban, hogy ezt könnyen elmondjam bárkinek? Nem, nem az, hogy szégyellem - már nem. Hanem az, hogy ennek a bevallása egy konkrét tulajdonságcsomaggal érkezik, amit az emberek azonnal a kezembe nyomnának. Az egyetlen helyes taktika ilyenkor, hogy megismerteted önmagadat a másikkal úgy, hogy ezt nem közlöd vele. Ha meleg vagy, ez nem olyan nehéz.

Mire jók a sztereotípiák? Ó, nagyon sok dologra. Itt szeretném kiemelni, hogy a sztereotípiák nem rosszak, sőt. Elképesztő segítséget nyújthatnak. A hozzáállás az, ami veszélyes ezekkel kapcsolatban. Az, hogy mennyire mozogsz ezek mentén, mennyire hiszel nekik. Az ember elképzel egy lorint és eszébe jut, hogy azok bunkók, hangosak, kirívóak. Senki nem indul tiszta lappal. De onnantól, hogy találkozol vele, fogd ezt a lapot, add oda neki, s hagyd, hogy ő írjon bele, mielőtt beteszed az irattáradba. Hűha, de nagyon bölcs voltam most :O.

S ezzel vissza is értünk ahhoz a naphoz. Amit majd talán egyszer leírok. Vagy nem. Tökmindegy.