Nosza, ott tartottunk, hogy valami tuti, hogy nincs rendben velem, ennek ellenére mégsem szólok senkinek, tartom magamban a dolgokat, várva, hogy majd egyszer - és ezt most mondom, hogy a legnagyobb ostobaság - el fog múlni. Ó,  szép is lett volna.

Mint minden folyamat, ez is fázisokra osztható, szerintem bőven tudnék még találni, ha keresnék, mindenesetre emlékversnek ez is elég:

• Homofóbia: bár szerintem marhaság ezt fóbiának nevezni - bár az én esetemben talán illett rá - mert nem félsz tőlük, hanem szimplán hülye vagy :D . Bár csak nagyon rövid ideig, de ez is megjelent, nyilván azzal ellenkeztem, hogy undorodtam már a gondolattól is, ettől függetlenül nyert az agyam azon része, amelyik racionálisan tudott gondolkozni.
• Tagadás: nem hiszem, hogy ezen van mit magyarázni. "Nem vagyok az, nem vagyok az, nem vagyok az" hármas folyamatos ismételgetése, remélve azt, hogy a mondat gyakorisága majd igazat fog adni nekem. Hát nem így lett.
• Fél-felismerés: "Oké, biszex vagyok - erről lesz egy külön bejegyzés majd, ami nagyon nem fog tetszeni a biszexuálisoknak - de azt még tudom kezelni." Aha, hívhatjuk az egyik legrosszabb hazugságnak is, ezzel kb. évekig lehet húzni azt, hogy eljuss az út végére. Konkrétan olyan, mintha non-stop placebót nyomnál magadba.
• El fog múlni: brrrr, a hideg is kiráz, ha erre gondolok. Szó aligha fejezheti ki azt a tömény butaságot, ami ebből a mondatból árad. Árad? Mit árad? Ömlik basszameg. Igen, kicsit felhúz ez is, mert ezzel meg aztán addig lehet húzni-halasztani a dolgot, amíg nyúlik. Van, aki évtizedekig.
• Pszichológus: már nagyon a végét tapostam, mikor erre a döntésre jutottam. Dióhéjban: sok pénzt kidobtam az ablakon azért, hogy egy ember, akinek Dr. kezdetű a neve elküldhessen a fenébe. Teljesen jogosan, megjegyzem. Nem tudom, mire számítottam. Persze, lelki okokat kereshettünk volna, de utólag rá kellett jönnöm, hogy az esetleges felismerés sem változtatott volna a helyzeten.

Azért írom le ezeket, mert az, hogy ennyi ideig húztam a dolgot nagyon sok rosszat hozhatott volna maga után. Elképesztő szerencsés vagyok, hogy nem így történt, de nem biztos, hogy mindenki ilyen szerencsés lesz.

S ezzel vissza is értünk ahhoz a naphoz. Amit majd talán egyszer leírok. Vagy nem. Tökmindegy.

To be continued... I guess